A nagyfeszültségű motor főként két részből áll: a rögzített részt állórésznek, a forgó részt pedig forgórésznek nevezik. Egy másik végburkolat, ventilátor, fedél, motorkeret, csatlakozódoboz és így tovább.
Az állórész feladata, hogy mágneses teret hozzon létre, és mechanikus támaszként szolgáljon a nagyfeszültségű motor számára. A motor állórésze három részből áll: az állórész vasmagjából, az állórész tekercséből és a keretből. Az állórész tekercsét az állórész vasmagjába ágyazzák, és az elektromos energiát az elektromotoros erő indukálásakor keletkező áram alakítja át. A keret fő funkciója az állórész mag rögzítése és megtámasztása. Amikor a nagyfeszültségű motor működik, a belső hő a vasmagon keresztül a keretbe kerül, majd a keret felületéről a környező levegőbe. A nagyfeszültségű motorokat általában hűtőlemezként tervezték az alapon.
A nagyfeszültségű motor forgórésze egy rotormagból, egy forgórész tekercsből és egy tengelyből áll. A forgórész magja szintén része a motor mágneses áramkörének. A rotor tekercsének szerepe az, hogy az áramon keresztül indukált elektromotoros erőt és elektromágneses nyomatékot generáljon. A tengely a fő alkatrész, amely támogatja a forgórész súlyát, továbbítja a nyomatékot és mechanikai teljesítményt ad ki.